Dominikai Köztársaság - fehér homokos part és életigenlő hangulat a karibi szigeten
Egyedülálló történelmével a Dominikai Köztársaság a nyugati civilizáció egyik bölcsőjének számít. A sziget csodás természeti adottságai, fehér homokos óceánpartja és szívélyes lakói évről évre turisták millióit vonzzák a Karib-térségbe.
A gimnáziumból mindannyiunk által ismert tények szerint Kolumbusz Kristóf 1492 decemberében szállt partra a szigeten. A helyiség eredeti lakói, a tainók eleinte nagy lelkesedéssel fogadták az európaiakat, viszont ez nem tartott sokáig, hiszen a spanyolok rabszolgasorba verték az őslakosok nagy részét, mindemellett az eddig elzártan élő kultúra képviselői százával haltak meg a felfedezők által behurcolt ismeretlen betegségekben.
Mindenesetre a felfedezést követően a sziget és fővárosa, Santo Domingo innentől évtizedeken át az újvilági spanyol hatalom főhadiszállásaként szolgált, egészen az azték és inka birodalmak felfedezéséig. A spanyolok ekkor ráuntak a területre, és Hispaniola szigetének egy részét (a mai Haitit) Franciaországnak adományozták. A 18. században meghozott döntés a mai napig érezteti hatását, hiszen jelenleg Haiti a sziget nyugati oldalának harmadát, míg a Dominikai Köztársaság a keleti kétharmadot teszi ki.
A dominikaiakra is érvényes az a trópusi országokra jellemző felfogás, miszerint mindenre van idő. Lassú munkavégzésük ellenére nehéz haragudni a helyiekre, hiszen a megerőltető fizikai munkálatok közben is vidámak: gyakran énekelnek és táncolnak nap közben. Ez a hozzáállás egyébként szintén a hódítás korszakából származik: a rabszolgasorba szorított helyiek ezzel a módszerrel élték túl a sokszor embertelen körülményeket. Életigenlésük és jókedvük egyébként figyelemre méltó, tekintve, hogy napjainkban is igen nagy a munkanélküliség és a jövedelemegyenlőtlenség az országban. A turizmuson kívül a legtöbben vagy a mezőgazdaságban, különböző ültetvényeken dolgoznak, esetleg a kereskedelemben helyezkednek el. Apropó, mezőgazdaság: a Dominikai Köztársaságban leggyakrabban cukornádat, a kisebb birtokokon kakaót, dohányt és trópusi gyümölcsöket termesztenek.
Érdekes módon (a megfelelő klíma ellenére) a kávé nem az ország sajátja, így csalódni fog az, aki a kávéfogyasztás öröméért látogat el a szigetre. Érdemes viszont megkóstolni a helyi banánt, ananászt és dinnyét: az őshonos dominikai gyümölcsök kárpótolhatnak minket a koffein-hiányért. Egyéb szempontból viszont ne számítsunk világrengető gasztronómiai élményekre, ugyanis a rengeteg kultúra (spanyol, afrikai, amerikai) keveredésének köszönhetően teljes káosz uralkodik az ország konyháiban, már ami a vacsorát illeti.
Ugyan a gasztronómiai felhozatal hagy némi kívánnivalót maga után, annál több élményt szívhatunk magunkba a Dominikai Köztársaságban. Punta Cana turisztikai szempontból egyértelműen az ország gyöngyszeme. A térségben helyezkedik el a Skape Park kirándulóhely, a festői Saona-sziget és az „Ojos Indígenas” Ökológiai Park és Rezervátum is.
A dominikai élményekről, kiruccanási lehetőségekről bővebben a Colore.hu oldalán olvashatnak.
